Folytatjuk a sorozatot arról, hogy: Mit kérjünk imában az Úrtól?

Korábban arról szóltam, hogy kérjük az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába. Hogy Isten nyissa meg ez Ige ajtaját, hogy hangozzon az evangélium titka és Krisztus titka. És nyissa meg a szíveket is, hogy befogadják.

Most olvassuk el Luk 11:1-2a És lőn, mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda neki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképpen János is tanította az ő tanítványait. Monda pedig nekik: Mikor imádkoztok, [ezt] mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved.

Az Úr Jézus imádkozott. Látták ezt a tanítványok, és valamelyikük azt kérte: Uram, taníts minket imádkozni!

Tanulni kell imádkozni is? Igen, tanulni kell! Egyáltalán nem arról van szó, hogy tanuljunk meg egy imát, és azt ismételgessük. Még a „Miatyánkot” sem kell ismételgetnünk, hanem az Úr ez által imádkozni tanított.

De lehet, hogy azt gondoljuk: Tudunk mi imádkozni. Már sokszor imádkoztunk.

De mint mond az Ige? Róm 8:26 Hasonlatosképpen pedig a Szellem is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Szellem esedezik mi értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.

Az Ige tehát kijelenti, hogy azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk.

Éppen ez a téma: Mit kérjünk imában az Úrtól? Higgyük el, hogy nem tudjuk! Ezt az Ige mondja. Se azt nem tudjuk, amit kérnünk kell, sem azt, ahogyan kérni kellene. Nem tudjuk, mert korlátozott a látásunk. Persze nagyon bátorító, hogy a Szt. Szellem esedezik mi értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. És az is nagyon jó, ha maga az Úr Jézus tanít minket is imádkozni, mint a tanítványokat.

Az Úr így kezdte az imát:

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved”.

Az Úr itt 3 dolgot mond:

1. Istenhez imádkozzunk, és Őt Atyánknak szólítsuk.

2. Atyánk a mennyben van.

3. Szenteltessék meg az Ő neve!

Mind a háromból tanulnunk kell, de most csak a harmadikról szólok, mert most azzal foglalkozunk, hogy mit kérjünk. Az Úr Jézus arra tanít, hogy az legyen az első és legfontosabb kérésünk, hogy szenteltessék meg Atyánk neve!

Mit jelent ez? Most csak egyet említek meg, és a következő imaórán folytatom.

Az Ő nevét megszentelni azt jelenti, hogy Isten, a mi Atyánk legyen felmagasztalt, nagyra becsült és imádott. A mi kéréseink pedig sokszor magunk és szeretteink körül forognak. Szeretnénk szabadulni pl. betegségtől, nehézségektől, és nem az a legfőbb vágyunk és kérésünk, hogy szenteltessék meg Atyánk neve, még a nehézségeink által is.

Isten először is előttünk legyen megszentelt! Ne úgy gondolkozzunk Felőle, ahogy a földi apánkról. Abban hasonló a földi apához, hogy Tőle származunk, és Ő szeret, közel van hozzánk és gondoskodik rólunk. De a földi apákkal ellentétben Isten szent, hozzáférhetetlen dicsőségben lakozik, tökéletes, mindenható és mindentudó. Ő a mennyben van, mi pedig a földön. Préd 5:2-3 Ne gyorsalkodjál a te száddal, és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt; mert az Isten mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen; Mert álom szokott következni a sok foglalatosságból; és a sok beszédből bolond beszéd.

Ha nagy méltóságú ember előtt kell szólnunk, meggondoljuk, mit mondjunk. Amikor imádkozunk, akkor a mindenség Urát szólítjuk meg, és az Ő neve legyen előttünk szent, nagyra becsült, felmagasztalt és imádott. Neki nem parancsolhatunk, Vele tiszteletlenül nem beszélhetünk, csak alázatosan és kellő tisztelettel. Megszentelve az Ő nevét!

Uram, taníts minket imádkozni!

Monda pedig nekik: Mikor imádkoztok, mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved! Ámen.